2010. március 1., hétfő

01. A kezdetek..





Amikor elkezdődött az "őrület".....

(A. D. 2000)





Gyerekkoromban a számítógép a videó és a DVD nem volt tartozéka a háztartásoknak úgy mint manapság. A családok örültek ha egy TV-ét a magukénak tudhattak.
Néznivaló műsor sem volt annyi mint mostanság. Hosszú téli estéken nem maradt más mint a könyv. Az azóta eltelt időszakban ízlésem két ösvényen halad, de amúgy mindenevő vagyok.

A sci-fi és a történelmi regények ez a két ösvény. De érdekes módon ez a két különböző stílus vezetett el az íjászathoz.
Harmadikos lehettem mikor a kezembe került két könyv. Akkor még nem nagyon tudtam hogy két különböző stílus.

Az egyik könyv Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember, a másik
Zsoldos Péter: Távoli tűz című műve.
Párhuzamosan olvastam őket, fel sem fogva hogy az egyik sci-fi a másik történelmi regény. Mindkettőben megtaláltam azt, ami felkeltette az érdeklődésemet.
És ez a valami az íj volt.

Képzeletemben együtt lovagoltam a hunokkal és a naunikkal. Szinte a szemem előtt láttam a hunokat a római cohorsok hadsorai előtt, épp úgy mint az abanok fekete páncélos sorait Enit vörös hajú népe előtt.

Később már kerestem az ilyen könyveket. Nagy meglepetésemre mindkét műfajból lehetett válogatni. Jöttek a regények feltartóztathatattlanul mint a hunok.
Az alapművek mellett
Komjáthy István: Mondák könyve

Kovai Lőrinc: Nagysámán
Karczag György: Zúgó nyilak
olyan könyvekben találtam íjfeszítőket mint
Günther Krukpakt: Amikor meghaltak az istenek
Csernai Zoltán: Az özönvíz balladája sumerjai.


Lakótelepi lakásunk lévén az íj gyártása kimerült a patakparton vágott faágakban, amik addig tartottak amíg a játék tartott. Esténként meg maradt az olvasás, és az olvasás közben belemerültem a fantázia színes álomvilágába.

Aztán úgy fordult a világ hogy megfertőződtem egy másik „vírussal” ez pedig a zene volt. Évekig jártuk a falvakat, környező településeket a zenekarunkkal, az akkor még lenézett de mostanra már elismert mulatós zenével. Szép időszak volt. Nincs panasz. De azért tudat alatt valami hiányzott. Egyszer csak azt láttam hogy a katonaság miatt (egymás utáni bevonulások) a zene szép lassan a múlt ködébe merül.

Aztán egyszer azt éreztem hogy rám mosolyog a szerencse pajkos istene. Gondoltam megragadom bokatájékon lerántom magamhoz és megnézem min mosolyog. Egy napilap cikkének alakját öltötte magára. Mikor megláttam én is mosolyogni kezdtem. Újra indul a karnevál. A SAVARIA KARNEVÁL így nagybetűvel. Gyermekkorom csodája.
Szereplőket, jelmezes felvonulókat keresnek.
Remek………….

Rohantam az irodába a megadott időpontban. Rengeteg embert találtam ott, és egy kicsit megnyugodtam. Nem csak én őrültem meg. A tájékoztatón római legios és honfoglaló magyar felszereléseket mutogattak, többek közt őseink félelmetes fegyverét a visszacsapó reflex íjat is. Keresték a különböző korokba a szereplőket és a felvonulni hajlandókat.
"Itt az én időm" .......... gondoltam fülig érő szájjal..

Hogy jobban „bedolgozzam” magam megemlítettem, hogy a nagybátyám anno (a postás István) még Claudius császárt is megszemélyesítette. Egy lépéssel beljebb voltam az íjászat kapuján.

Aztán a próbák alatt már nyitott szemmel jártam. Felfedeztem az avarok és a honfoglaló magyarok táborait.
Itt az idő a „hazatérésre”........... gyerünk foglaljuk a hont.
Ahogy láttam a régi háborús filmekben megkezdtem a „beépülést”.
Szépen, finoman okosan.

Fejben én már régóta íjászkodtam, gyakorlatban (leszámítva a patakparti indián háborúkat) még nem. Sok mindent tudtam (vagy véltem azt tudottnak) fejben az íjászatról. Most itt volt az alkalom hogy figyeljem a tapasztalt íjászokat, hogy meglesve fogásaikat, az elméleti tudást átültessem a gyakorlatba.




Most tíz éves íjászkodás után azt gondoltam hogy leírom és közreadom azokat amiket tapasztaltam. Erre ösztönzött az a tény is hogy egyesületünkbe egyre több és több ember jelentkezik hogy ő íjászkodni akar, sőt ezt a hagyományokat ápolva akarja tenni. Gondoltam miért ne osszam meg velük (és másokkal is) azt amit én tapasztaltam.
Ha ezt írott formában teszem talán több emberhez eljut, hisz nem mindenkivel lehet személyesen beszélgetni az íjászatról. Aztán ha csak egy embernek ettől simább lesz az
útja "már megérte............."




...........

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése