2010. május 3., hétfő

(Alapozó) gyakorlatok.....(folyt....

.



Tévhit amit nyugati "okosok" terjesztenek hogy a keleti lovasíjász népek lövöldöztek vaktában a nagyvilágba.
Egy jól képzett lovasíjásznak egy 180' körben, ötven méteren belül, függetlenül a cél elhelyezkedésétől és magasságától kötelező volt azt eltalálni.

Távlövésnél az íjak maximális hatékonyságát egy 45' fokban történő lövésnél lehetett kihasználni.
Ezt sem vaktában csinálták. Rengeteget gyakorolták hogy az a 45' annyi legyen.

















Mikor már mindenkinek benne volt a kezében a 45', akkor jöhetett az igazi munka. Kijelöltek egy négyszöget (pl. 60X60 nyilast) zászlóskopjával jelölve a sarkokat. Az első íjász leadott egy standart lövést (45') a vezér pedig látta hogy az közel vagy távol esett le a céltól.
Ha közel akkor csökkentett a szögön, ha távolabb akkor emelt, X ujjnyival a föld felé, vagy X ujjnyival az ég felé vezényszóval.







..

2010. május 2., vasárnap

Íjtörténet........(folytatás

..




Az előző rovatban szóltunk a legismertebb népekről és azok fegyvereiről az íjról.
Természetesen ez nem jelenti azt hogy csak a szkítáknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak és mongoloknak voltak íjaik.
Az a tény hogy már a szkíta szó is íjfeszítőt jelent, nem hozza azt hogy csak az ázsiai nomádok használtak íjakat.
Az egész világon területtől és kortól függetlenül a népek használtak íjakat, akár harci (támadó avagy védekező céllal) akár vadászati eszközként.
A Kalahári sivatagban élő szan (busman) épp úgy használta a vadászatra az apró íjat, mint a dél amerikai dzsungel lakója.
Egy angol long-bow íjász fekete Henrik táborában az azincourt-i csata előestéjén bizonyára épp úgy a hasát fogná a röhögéstől ha egy japán besétálna a kezében egy yumival, mint egy mongol halálra röhögné magát ha meglátna egy szant az apró íjával, és a még apróbb nyílvesszővel a kezében.

Tehát az íj és annak használata (bármely célra), nem korlátozódott csak Belső -Ázsiára.
A tény viszont az, hogy a lovasíjászat bölcsője Belső-Ázsia.

Az íjász (lovasíjász) népek kilencven százaléka innen indult el hódító útjára. A hunoktól az avarokig, a magyaroktól a szeldzsuk törzsekig.

Az egyiptomiaktól kezdve az asszírokig minden nép használt íjakat.





"asszír íj felajzva.....





"asszír íj ideggel......



"asszír íj ideg nélkül.......







A perzsák hatalmas birodalmat alapítottak keleten Nagy Kuros király vezetésével, legyőzve előbbi uraikat a médeket, akiket később egyenrangú félként kezeltek birodalmukban. Sikereiket nagyrészt íjaiknak és íjásztudásuknak is köszönhették.


"indo-perzsa íj felajzva.....









A szkíták (nevük is íjfeszítő) még szarvak nélküli íjakat gyártottak és használtak.












szkíta íj-nyil tegez.....







Szkíta követek tárgyalnak Ninua bevételéről Nabú-apal-uszur babiloni káld királlyal



A szkíták a legendák szerint megfutamították
Dareiosz, (perzsául Dárajavau) perzsa-méd hadait is.
Azokat a perzsa lovasíjászokat akik hatalmas birodalmat alkottak maguknak, és ilyen íjakat használtak..........















Az indiai íjak kevésbé voltak reflexelve, a perzsák nem 5,
hanem 7 darabból összecsapolt fa maggal rendelkeztek

.

2010. április 20., kedd

Íjtörténet........









Szkíták








A lovasíjászat bölcsője (és ezt elismerik keleten és nyugaton is) Belső Ázsia. Itt készültek a legjobb íjak az akkori idők legmodernebb technikájával a legnagyobb tudással rendelkező mesterek keze által.



Kb. 2500 - 3000 évvel ezelőtt egy mesésén gazdag gazdag lovasíjász kultúrával rendelkező nép lép a történelem színpadára.

A szkíták ez a nép (akiknek a neve is "íjfeszítő) először az asszír krónikákban jelennek meg, askuza vagy iskuza néven II. Sarrukín idején. Ezt a nevüket a Biblia is átveszi askenáz néven.
A feljegyzések szerint i. e. 700 körül özönlöttek be északról, és Aszkániában (a mai Azerbajdzsánban) telepedtek le egészen az Urmia-tó délkeleti részéig. A görög forrásokban említett szkíta törzsek a
Dnyeper és a Don közötti sztyeppén éltek.



Rövid íjakat használtak, kicsi háromélűre öntött (formált) bronz nyílhegyekkel ellátott vesszőkkel.
Herodotosz részletesen ír róluk.







szkíta íj......












Íjaik vázszerkezete juharból készült. Ez a fa hajlékony, jól bírja a rezgéseket és feszültségmentes.
A mai napig használják ezt az anyagot.
Az íjak külső felére állati inakból (kollagén rostok, egy rost, egy sejt) ragasztották rá a réteget. Ez az anyag rugalmas volt, nyúlott, jól bírta az íj megfeszítésekkor a külső íven fellépő nyúló megterhelést.
A belső oldalra szarulemezeket ragasztottak. Ennek az anyagnak tömörödnie kellett a feszítéskor és rendkívül gyorsan nyerte vissza eredeti alakját.
Feladata még az íj megtámasztása is volt feszítéskor.
Tehát a külső íven a kollagén rostok nyúlnak, a belsőn a szarulemez tömörödik a középen lévő juhar pedig a vezető anyag szerepét tölti be.

Ez a konstrukció olyan fegyvert eredményezett amit nyugaton soha nem voltak képesek utánozni.Természetesen nyugaton is voltak íjak, de szerkezetileg különböztek a keleti "testvéreiktől".
Nyugaton soha nem alkalmazták ezt a hármas szerkezetet.
Ez a két ívelt kar egy un. markolathoz volt rögzítve, ragasztással és bőrbandázsolással. A szkíta íjak végén kialakított horonyba akasztották a szarvas inakból, lovak farkszőréből font ideget.

Hajlékonyság, hosszú húzás, gyorsaság és hatalmas lőtáv jellemezte a szkíta íjakat.



A jobb oldali rajzon jól megfigyelhető a szkíta íj (a későbbi koroktól eltérő) apró kicsi mérete. Ez a kis méret tette lehetővé az ábrán látható felajzási technikát.




















Hunok






A hunok Belső-Ázsia sztyeppeiről származó, valószínűleg ótörök nyelvű nomád nép tagjai voltak. A Kárpát - medencei központú Hun Birodalom jól ismert az írott forrásokból.
A hunok elődeinek számos történész a hsziungnukat tartja, akiket ezért ázsiai hunoknak is neveznek, megkülönböztetve őket a közép-ázsiai és indiai heftalitáktól (fehér hunok ) és a szoros értelemben vett hunoktól vagy európai hunoktól.


A hsziungnuk birodalma az i.e.3. századtól a 2. századig állt fenn. Állandóan hadban álltak a kínai seregekkel, ami a kínai nagy fal felépítéséhez is vezetett. A korai Han dinasztia uralkodója végül legyőzte őket, és ekkor két részre bomlott a hsziungnu törzsszövetség.
Az északi hunok Cshi-cshi sanjű vezetésével nyugatra vonultak a kínai katonai nyomás elől, míg a déli hunok Hoh anszha sanjű vezetésével behódolt a kínai császárnak.

Nagyobb szállásterületük a Volga vidékén alakult ki, ahová az északi törzsek jutottak el. 375-ben, Balambér vezetésével, átlépték a Volgát.

Innen az Al-Duna és a Balkán felé folytatták hódításaikat, és kapcsolatba kerültek a keleti és nyugat római birodalommal is.
Az 5. század elején indultak meg és hatoltak be a Kárpát-medencébe, ahol meg is telepedtek. Attila, a legnagyobb és legismertebb hun király fényes Kárpát-medencei udvaráról egykorú beszámoló is fennmaradt a bizánci követtől, Priszkosz rétortól.


A sztyeppei szkíta-hsziungnu-hun művészet hagyatéka a kínai nagy faltól a Kárpát-medencéig mindenütt föllelhető.










hun (áldozati) üst....






hsziung-nu ővcsat......














A szkíta íjakat a hunok fejlesztették tovább. Anyagszerkezetük nem változott, de merev szarvak kerültek az íjak végére, 90' elforgatva. Ezen merev szarvak jelentősége hogy emelőkarként működve megnövelik az íj sebességét, húzáshosszát.

A pici szkíta bronz nyílhegyeket a hunok hatalmas három élűre kovácsolt acél hegyei váltották fel. megjelentek az asszimmetrikus hun íjak, és az ilyen fegyverrel felszerelt lovasíjászok seregei elárasztották a Kárpát - medencét.







hun íj.....





hun íj leajzottan és felajzva........



hun íj alsó rövidebb szarva ill. felső hosszabb szarva.....



hun íj markolata és az ideg felfekvése a szarvon......


















Avarok
















A hunok után a következő hullámban az avarok, Baján kagán népe érkezett a Kárpát - medencébe.





Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 68. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak.
A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. Kárpát - medencei történetük során korai - és közép avar valamint késő avar korszakot különböztethetünk meg.
Érdekesség: László Gyula professzor szerint a késő avarok már a kora magyarok voltak. Nézetét az íjak technikai fejlődése is alátámasztja.


Az avar korszak hármas tagolása miatt, az íjaknál is hármas tagolású a megkülönböztetés, kora-, közép,- és késő avar íakról beszélünk a szarvak iveltsége alapján.

kora - avar íj......














kora - avar íj felajzottan ill. leajzva...



kora avar íjak merev szarvai (a villás húrzsámollyal......


A fenti képeken megfigyelhető a kora avar íjaknál használatos villás alakú húrzsámoly, Ezt a megoldást később majd a mongol íjakon lehet újból megfigyelni. A magyar íjakon nem volt húrzsámoly, mert a szarvak dőlésszöge ezt nem kívánta meg.







késő avar íj......














késő avar íj felajzva ill. leajzottan.....


késő avar íj merev szarvak....
húrzsámoly nélkül (és az ideg felfekvése).....














Magyarok








Az 5. század óta az eurázsiai sztyeppén a keletről nyugatra mozgás volt a jellemző.
Ez hozta a hunokat avarokat, onogurokat és a magyarokat is Európába, végül törvényszerűen mind a Kárpát-medence területén jutottak a legnyugatabbra.





670 körül a Fekete-tengertől északra levő sztyeppén nagy változások történtek. Felbomlott az onogur-bolgár birodalom, amelyik alapítójának, Kuvratnak a halála után fiai irányítása alatt állt. Az ő viszályukat kihasználva a kazárok és magyarok benyomultak területükre, a bolgárok több csoportra szakadtak. A volgai bolgárok Kotrag vezetésével északkeletre a Volga vidékére, a dunai bolgárok AszparuhKuber vezetésével a Kárpát-medencébe költözött, ahol az Avar Birodalom hűbérese lett. A magyarok ekkor foglalták el Etelközt, a nagyjából a Duna és a Dnyeper közé eső területet.




magyar íj lövésre kész, feszített állapotban......







magyar íj felajzottan ill. leajzottan....


magyar íj merev szarva és a markolat......











Mongolok





A mongolok a már meglévő formájú és kivitelezésű (anyagszerkezetű) íjakhoz hozzátették a maguk technikai újítását.



Ez pedig a húrzsámoly volt, a merev szarv és a hajló karok találkozásánál. Ez egy villa alakú toldalék az íjon, amibe visszacsapódik az ideg a fesztelenítés (lövés) után.




a merev szarvideg nélkül.....




az ideg felfekvése a szarvra (húrzsámolyra).......



Erre a toldalékra következők miatt volt szükség.
A fentebb bemutatott pl. magyar íjak merev szarvának a dőlése nem haladta meg a 40'-ot, addig a mongol íjak dőlésszöge meghaladhatta a 70'-ot is.




mongol íj..........(lövésre feszített állapotban)
A jobban megdöntött merev szarv hosszabb húzáshosszt eredményezett, és ez nagyban megnövelte a mongol íjak lőtávját.

mongol íj, ideg nélkül.......

mongol íj felajzva......

mongol íj merev szarv a húrzsámolyal és az ideg felfekvése.....









,,

2010. április 13., kedd

Érdekességek az íjászatról.....





Az íj felébresztése.....






Nomádok szerint egy íjat használatba vétel előtt fel kell ébreszteni. Alvó íjjal nem harcolunk.
Pl. egy 72cm /28.34inch/ húzáshosszúságú vesszőt 22,7Kpond /50font/ erővel kell kihúzni.
Ha egy ekkora súlyt (22.7Kpond-50font) a földre teszünk és az idegre akasztunk, az íjat a markolatánál fogva emelni kezdjük, 72cm (28.34inch) húzás után a súly felemelkedik.
Ekkor mondták a nomádok hogy az íj felébredt.
Ha ez nem következik be (nem emelkedik el a súly, vagy előbb eltörik) az íj alvó állapotban marad.
Töréskor tiszta a helyzet. Az íj gyengébb mint amire a mester tervezte készítette.
A súly túlzott lebegésekkor jobb helyzetben vagyunk. Az íj erősebb mint a tervezett.

Erre az ébresztésre azért volt szükség mert ha az íj "alvó" állapotban kerül a gazdájához és a hibák harc közben derülnek ki az nagyobb katasztrófához is vezethet a tulajdonora nézve.
Természetesen abban az időben nem voltak rugós erőmérők amivel le tudták
ellenőrizni az íjakat.





...
..
.

2010. március 14., vasárnap

Alapozó gyakorlatok.....





Szobai gyakorlatok.....(akár íj nélkül is







Sokan nem hiszik el, de télen otthon (a szobában) is lehet íjászkodni. Sőt, ha valaki télen kezdi el, akkor ha csinálja a gyakorlatokat, tavaszra mikor ki tud menni a szabadba már csak a lövés öröme marad.







Tehát pár kis téli (szobai) gyakorlatot osztok meg.........


Az íjászatban első a helyes testtartás. Az íjat tartó kéznek a testnek és a feszítő kéznek egy tökéletes egyenes vonalat kell alkotnia. Ez azért van, mert az íjász nem a karizmaival hanem a hátizmaival feszíti meg az íjat, és a lapockáknak kell közelítenie egymáshoz. Minél zártabb a lapocka annál jobb a testtartás. Ezt "vonalra húzás"-nak hívják.
Egyenes büszke feszítő testtartásban (görnyedten csak az angolok lőnek) álló íjász lapockái összeérnek. Ezt otthon tükör előtt, falhoz simulva háttal remekül lehet gyakorolni.
Ha minden porcikáddal érzed a falat akkor bizonyára remek, kielégítő a tartás.

Nagyon fontos dolog még az enyhe vállszélességű terpesz is. Ez az egyensúly miatt fontos.
Egy erős íjnak (bárki bármit is mond) van kibillentő hatása. Ezt a tartást lehet ellenőrizni.
Ha az íjász beáll a helyes testtartásba, a felemelt öklét (amiben majd az íj lesz) társa hátra felé megpróbálja meglökni. Ha stabil a tartás akkor az íjász rezzenéstelenül állja társa próbálkozásait.





Fontos dolog az alkar helyzete. Ha az alkar nagyon befordul akkor az íjász csúnya sérüléseket szenvedhet a vissza csapó idegtől.
Ezt kiküszöbölendő van egy gyakorlat. Az ökölbe szorított kezet (melyben az íj van) a mellünk elé hajlítjuk és szép lassan kinyújtjuk. Figyeljük hogy az alkar ne forduljon ki. Ezt sajnos nagyon sokszor kell csinálni.
Egy idő után már az íjjal a kézben végezzük. A végén azt vesszük észre hogy automatikusan a helyes tartásba fordul az alkarunk.






A töltés mechanizmusát is remekül lehet otthon a szobában gyakorolni.
Lőpozicióba állva, az íjat lazán magunk elé tartva, hüvelyk-mutató-középső ujjunkkal kivesszük a vesszőt a tegezből (fontos hogy a tollat ne fogjuk meg) hegyét a markolaton a kifutóra helyezzük, azon végigtolva, ujjaink közt forgatva a vesszőt a vezértoll beállításához, az idegre pattintjuk a nockot.
Rengetegszer ismételjük.

Egy idő után már a feszítést is hozzávehetjük. Ezzel azt érjük el hogy tavaszra mikor már van lehetőség kimenni a szabadba lőni, tökéletesen tudunk tölteni, ismerjük a feszítés mechanizmusát ezzel együtt az íj erősségéhez annyira hozzászoktunk hogy nem ismeretlen egyetlen rezdülése sem, és csak a lövésre kell koncentrálni.




..

2010. március 10., szerda

Elsőre pár fontos dolog…










1.
Az íjat ne tároljuk huzamosabb ideig függőlegesen támasztva…

2. Ne tartsuk az íjat sugárzó hő közelében, vagy tűző napon….

3. Az ideget időnként méhviasszal kezeljük (kenjük) le….

4. Az ideg bandázsolt részéit ne hajlítsuk vagy törjük meg…

5. Ne feszítsünk a húzáshossznál nagyobbat…
(azt az íjat amit sokáig pl. 28inchre húztak, ne terheljük
meg hosszabb húzással mert valószínűleg elpattan.....

6. Soha ne engedjük el a megfeszített ideget vessző nélkül…
( ilyenkor az íjkarokon lefutó rezgésektől komoly károkat
szenvedhet az íjunk.....

7. Használat után az ideget minden esetben akasszuk le…..






Ezek a tanácsok elősegítik hogy az íjunk hosszabb ideig
legyen a társunk....





...

2010. március 2., kedd

02. A kezdetek (folytatás....


















Pályafutásom alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, akik azt mondották magukról hogy ők "íjászok". Lehet hogy így van, hisz íjat tartottak a kezükben. Vissza gondolva már nem is vagyok ebben olyan biztos.
Az "íjásztársadalom" még ha csak a szorosan vett hagyományőrző íjászokat vesszük is, és kihagyjuk a többi egyéb más okból íjászkodó tagtársunkat, akik közt szép számmal vannak
"csak" a sport kedvéért lövő emberek, (akiket nem érint meg a hagyományok ápolása), széles társadalmi és foglakozási rétegből kerül ki. Orvos, mérnök mellett őrzi a honfoglaló íjász hagyományokat mentőápoló és börtönőr. Tanuló és vállalkozó. Lovasember és gyalogos, munkavállaló és munkaadó egyaránt.
Amiért mindezt elmondom, a következő............

Tapasztalatom szerint sok olyan ember van, aki szeretné megismerni őseink íjász tudományát, azon kívül a hagyományokat, szokásokat, és ebbe belefér a gasztronómiai érdeklődés is, de nem mer belevágni az ismeretlenbe. Aztán van a másik véglet. Íjat vesz a kezébe és mindent tud. Vagy csak hiszi hogy igen.

Amikor elkezdtem bekerültem egy körbe. Egy kis csapatba (kb. 25-30 ember, férfiak,
nők gyermekek vegyesen az élet minden területéről) akikben csak egy valami volt közös: az íjászat. Tapasztalat hiányában azt hittem ők a csúcs, hisz mikor én "bekerültem" akkor ők már öt hosszú éve művelték ezt a "sportot". Kutatták a hagyományokat és őrizték a megszerzett tudást. Baráti társaság lévén nem volt eredményes "nevelés", tapasztalat megosztás. Nem volt kérdés-felelet-tanítás. Jó pár év múlva rájöttem hogy némelyeknél mi volt az oka ennek. Mintha azért nem kérdeztek és oktatták volna egymást mintha az egy kissé lealázó lenne. Egy olyan kör alakult ki, ahol mindenki azt hitte a másikról hogy az mindent tud, és ennek hiányát elárulni kérdésekkel valami visszalépés.
Aztán a hagyományőrző csoport révén megismerkedtem egy másik csoporttal, akik magukat "Íjászegyletnek" hívták. Beléptem hátha tudok valami "okosat" tanulni.
Nem bántam meg. Ott tanultam meg hogy mint minden sportban az íjászatban is (legyen az csupán honfoglaló hagyományőrző íjászat) vannak szabályok és azok megismerése (sőt betartása) nem árt.
Olyan dolgokat tanultam, hallottam, amikről a hagyományőrző csoportban még csak említés sem történt. Olyan bűvös szavakat mint a "hátsó horgonyzási pont"........
Vagy az olyan hogy "magasan van a könyök", és ezt hogy lehet önmagunkon észrevenni.
Hogy a mutató ujjam felső, vagy a gyűrűs ujjam alsó fele sajog, és ebből érezzem hogy hol a könyököm?
Ez elsőre kínai volt nekem.

Szép lassan megtanultam a "szórásképből" kielemezni hol is tartok. Aztán mivel minden apró infót felcsipegettem, olyanokat hogy "csak hármat lőjj egy célra mert azt még tudod követni
(emlékszel rá) mit hogyan csináltál", szépen lassan megtanultam hogy a szóráskép alapján mire kell odafigyelni.
Függőleges vagy vízszintes szórás milyen hibát hordoz.
Voltak furcsa emberek ott is. Húsz huszonöt vesszőt lőttek egy célegységre , és boldogan mutogatták ha ebből valamely vessző megközelítette a célt. Furcsának találtam hogy nem hallgatnak a szép szóra. Ezek nem akarnak fejlődni????
Aztán nagyon csúnya dologra vetemedtem akkor fiatal fejjel. Oldalról szétlövöldöztem a vesszőjüket. Csak úgy fegyelmezés és oktatási célból. Nem volt szép már tudom. Akkoriban rengeteget edzettem. Kulcsom volt az edzőteremhez (egy használaton kívüli tekepálya).
Volt egy társam, akivel minden nap mentünk lőni. Egy idő után azzal szórakoztam hogy tíz méterről diót lövöldözök szét.

Szépen lassan lecsengett ez a korszak is. Elhagytam az egyletet, ahol szép napokat töltöttem.
Rájöttem hogy nekem csak a hagyományőrzős egyesület jelent valamit. Belefeküdtem teljesen ebbe a "járomba". Megpróbáltam azokat a tapasztalatokat és nevelési rendszereket, módszereket bevinni az egyesületbe amiket az íjász egyletben elsajátítottam. Gondolok itt a helyes testtartás-
ra, karok tartására, oldásra stb stb........

Nem mondom hogy könnyű, mert vannak ellenzők. Sőt vannak "lusták" is, akik a mozdulatsor többszöri elismétlése után (mikor még mindig nem jó az eredmény) kijelentik unják az egyforma mozdulatok többszöri ismétlést. Sokszor sokan furcsán néznek rám mikor elkezdem mondani a "hülyeségeimet". Amikor elkezdem taglalni hogy pl. az úszásban sem mennek be azonnal a vízbe az íjászatban is elsőre nem is fontos az íj a kézben. Aztán még nagyobb a bámulás mikor elmondom hogy otthon a jó meleg szobában kitűnően lehet gyakorolni az íjászatot.




......