Alapozó gyakorlatok.....

Szobai gyakorlatok.....(akár íj nélkül is






Sokan nem hiszik el, de télen otthon (a szobában) is lehet íjászkodni. Sőt, ha valaki télen kezdi el, akkor ha csinálja a gyakorlatokat, tavaszra mikor ki tud menni a szabadba már csak a lövés öröme marad.







Tehát pár kis téli (szobai) gyakorlatot osztok meg.........


Az íjászatban első a helyes testtartás. Az íjat tartó kéznek a testnek és a feszítő kéznek egy tökéletes egyenes vonalat kell alkotnia. Ez azért van, mert az íjász nem a karizmaival hanem a hátizmaival feszíti meg az íjat, és a lapockáknak kell közelítenie egymáshoz. Minél zártabb a lapocka annál jobb a testtartás. Ezt "vonalra húzás"-nak hívják.
Egyenes büszke feszítő testtartásban (görnyedten csak az angolok lőnek) álló íjász lapockái összeérnek. Ezt otthon tükör előtt, falhoz simulva háttal remekül lehet gyakorolni.
Ha minden porcikáddal érzed a falat akkor bizonyára remek, kielégítő a tartás.

Nagyon fontos dolog még az enyhe vállszélességű terpesz is. Ez az egyensúly miatt fontos.
Egy erős íjnak (bárki bármit is mond) van kibillentő hatása. Ezt a tartást lehet ellenőrizni.
Ha az íjász beáll a helyes testtartásba, a felemelt öklét (amiben majd az íj lesz) társa hátra felé megpróbálja meglökni. Ha stabil a tartás akkor az íjász rezzenéstelenül állja társa próbálkozásait.





Fontos dolog az alkar helyzete. Ha az alkar nagyon befordul akkor az íjász csúnya sérüléseket szenvedhet a vissza csapó idegtől.
Ezt kiküszöbölendő van egy gyakorlat. Az ökölbe szorított kezet (melyben az íj van) a mellünk elé hajlítjuk és szép lassan kinyújtjuk. Figyeljük hogy az alkar ne forduljon ki. Ezt sajnos nagyon sokszor kell csinálni.
Egy idő után már az íjjal a kézben végezzük. A végén azt vesszük észre hogy automatikusan a helyes tartásba fordul az alkarunk.






A töltés mechanizmusát is remekül lehet otthon a szobában gyakorolni.
Lőpozicióba állva, az íjat lazán magunk elé tartva, hüvelyk-mutató-középső ujjunkkal kivesszük a vesszőt a tegezből (fontos hogy a tollat ne fogjuk meg) hegyét a markolaton a kifutóra helyezzük, azon végigtolva, ujjaink közt forgatva a vesszőt a vezértoll beállításához, az idegre pattintjuk a nockot.
Rengetegszer ismételjük.

Egy idő után már a feszítést is hozzávehetjük. Ezzel azt érjük el hogy tavaszra mikor már van lehetőség kimenni a szabadba lőni, tökéletesen tudunk tölteni, ismerjük a feszítés mechanizmusát ezzel együtt az íj erősségéhez annyira hozzászoktunk hogy nem ismeretlen egyetlen rezdülése sem, és csak a lövésre kell koncentrálni.




..